Manila. 5. nap

5. nap.
Ma a pihenésé és a rákészülésé volt a hangsúly. Holnap kezdek melózni. Izgulok. Ismerem a melót, az embereket, de mégis más nemzetiségűeket menedzselni nekem új dolog. De megteszek mindent.
Ma kis családi istentiszteletet tartottunk. Ági zongorázott, én "prédikáltam" :) najó. beszélgettünk.
Pihi. Egész nap álmosak voltunk. Most jön ki az, hogy két éve nem volt szabi. Lehet.
Holnap Ági gulyáslevest főz és gyümölcsrizst. Nem találtunk túrót, vagy tejfölt. Jó lett volna kis laza palacsinta desszertként. (ja. nagyon tesztett egy itteni kiírás az édesség reklámként: "STRESSED is DESSERTS spelled backwards" vagyis a stresszelni visszafelé olvasva desszert angolul. Be is ültünk kávézóba. Én csak kávéztam. Ellenálltam a kísértésnek :))
Ami tetszett, hogy volt liszt és olaj kicsi kiszerelésben. Vettünk almát és limeot. Érdekes, hogy a lime olcsóbb, mint az alma. Főzünk, odafigyelünk, spórolunk.
Sajnos ma sok lányt láttunk, akik fiúk. illetve azok voltak. Nehéz megszokni a látványt, ha meg is lehet. Erre mondom én, hogy "toleráns vagyok, de nyitott nem".
Láttunk végre reppereket. Kb 4-et. Keménybe tolták. Ami stílusjegy (tehát kell): sok tetkó, fitted cap, reppes póló és ami nekem fura: fehér bokazokni és nike papucs. hm.
Most épp Ági zongorázik, énekel. Megnyugtat, hogy itt a családom, boldog vagyok velük. Erős támaszok nekem.
Ez most egy komolyabb post lett, ilyen is van, lesz. Isten áldjon titeket otthon, hiányoztok.

Ja. remélem lesz időm holnaptól is írogatni. Rajta leszek, max. rövideket nyomatok ide. ;)