már akkor sem akartam egy olyat írni, amit meguntok. meleg van, melegek vannak, tájfun, esik, mint paraszt stb.
a névnapomon kaptam egy ajánlatot, ami haza szólított. 3 napot kaptam dönteni. család megduma, ima, megduma.
úgy döntöttünk nincs veszve minden, kecó is meg van. josh, ági aug 29 hazarepültek és josh még elkezdhette a sulit. nem tudom megszokni, de 10.es nem 2.os. menő. angolul megtanult, néha még engem is kijavít. (tudja a future perfect continous igeidőt, amit kb a HP meg a Gyűrűk ura írója tud. Londonban az ír csaj nézett rám mint a vett-malac, amikor próbáltam vele menőzni) hazajöttek. én 25 nap ott egyedül. skype Isten ajándéka, meg a Mauricio család, aki ingyen kölcsön adott egy gamer laptopot, hogy használhassam. no zene, ki is éheztem nagyon. sok meló, hétvégén 10 óra séta, plázázás, vásárlás stb. csak otthon ne egyedül.
szeptember 23 haza. október 1 MO. szóltak, hogy oké menj ki Londonba és trénelj be pár arcot. azóta sikerem volt, mert párizsi kollégákat is betanítottam. lényeg: főnök tudja és lásson bennem potenciált. nem? hát de!
itthon meló.
13 hónap Manila. Ázsiában éltem, az otthonom volt. volt jó és rossz. ha kell élőben elmondom, mert talán nem blog téma.
hja blog. nemtom lesz e. mostanában sokat írok zenét. fejlesztem a hangszerparkot is. új irányt vettem, majd halljátok. tervezem egy EP írását. najó, ha lesz,. írok. csekkoljátok a FBot, oda linkelek.
Köszi az eddigi olvasást. BUÉK.
Jó itthon veletek.
