Manila. 8. nap

Ma későn keltünk, mert délre mentem melózni.
Büszke vagyok Ágira és Joshra, mert ma először mentek nélkülem bevásárolni. Josh készített fotót a magyar kolbászról. Itt így ismernek minket. Vicces, de ez van.
Ma odajött egy kollégám (az egyetlen külföldi az osztályon) Ch...-son. nem írom ki a nevét. Japán és nagyon őszinte jó fej. Megbeszéltük a különségeket és megegyeztünk, hogy meghívjuk majd egymás családját vacsira és autentikus hazai kaját fogunk főzni. Mondtam, hogy angolna, polip stb ne legyen, többi jöhet. Ok, én sem körömpörköltet, vagy pacalt adok majd nekik, ebben egyetértettünk. Ő sem érti a gyalogos problémát, hogy majdnem elütnek, de kezd hozzászokni. Elvisz majd japán étterembe, ahol spanja a tulaj és szakács és be is mutat. Mondta 250 pesóért (szorozd meg 5-tel) jó adag kaja lesz. Mondom, ok.
Pénteken bowlingozunk. Mindenki profi, remélem én is zúzok majd.
Ma volt az első management meeting. (laza vezetői időtöltés) és tök jó volt, hogy meg tudtam már ismeretet osztani és elmondani egy folyamatot nekik. Ma elfelejtettem az 5 órás konferencia hívást, mert kávéztam. Bocs :)
Ági ma cézár salátát csinált és kajak jól esett a könnyű vacsi.
Most itthon 2243. Lazulunk és beszélgetünk, meséltem a történéseket
Isten áldjon otthon mindenkit, főleg nagyimat és papámat, anyós-pajtást és sógorékat.
A magyar rap kollégák meg pakoljanak oda a hétvégén is. Peace out!