2011. május 29., vasárnap


az elmúlt 7-10 napban volt jó is, rossz is.

rossz:
1. esik, mint a paraszt. itt a térségben a Chedeng tájfun. zuhogott minden nap. keddeb úgy eláztam, hogy Ági hozott csereruhát. tudjátok, mint amikor oviban bepisiltünk. vagy bölcsöde? vagy gimi? ja az nem.
az utakon víz. félóra alatt 25-30 cm. zorall. majd páratartalom. majdnem úszunk a levegőben.

2. kiakadtam. micsoda világ?
ülnek rajta, ugrálnak rajta és a kerekek miatt megy a paci

3. kiskutyákat beöltöztetik lady gagának. nekem sok. szegényen látszik, hogy öngyilkos lenne legszívesebben.

jó:
1. beszéltem nagyimmal. jól vannak hála Istennek.

2. josh, ági angolt tanul ismét és jól megy nekik. josh 80% feletti teszteket ír. büszke vagyok rá.

3. megnéztük a kungfu panda 2-t. nagyon bejött. laza, semmi erőltetett, jó poénok. ja vicces, jean-claude van damme a krokodil hangja.


4. ez atom jó volt


5. elég gyorsan tudtam követni a barca-mu döntőt. a gólokat is kb 10-15 perc múlva töltötték fel. jó meccs volt

6. ők meg 3.-ok lettek


hiányoztok. csákesz

2011. május 11., szerda

Otthon édes otthon


régen nem írtam. ja. de mondtam is, ha csak az van, hogy munka, otthon, hétvége, akkor nem írok. látjátok tuti a tvben az ilyet :)

voltunk otthon.
3 hét. csodálatos volt. 2 hétig meleg, jó idő, aztán 1 hét hideg, de nem baj.
látogattunk családot, barátokat, ismerősöket. volt, hogy több időre, de a végén volt, hogy haverokra csak 1-2 óra jutott, teli volt a naptár.
volt fellépés is. jó volt. odacsaptunk. grilleztünk Gőznél. mondtam magamnak "nem fogsz semmit csinálni, csak zaba, meg vodkanarancs" . Ági röhögött, tudta, hogy nem bírom ki. Gőz meg bepalizott. azon vettem magam észre, hogy pácolok. szánalom. sok duma volt, csak barátokkal.

volt egy listánk. kaja lista. amit kitűztünk, hogy kell. csak a lazák: rakott-krumpli, rántott sajt, brassói (nagyi csinálja a legdurvábbat), cordon bleu, kaja kockás terítős kis étteremben, (ez nem kaja, de a listán volt) tejföl kiflivel, paradicsomba, paprikába nagyot harapás stb. csak az old-school. téli szalámi, Pannónia sajt, mind meg volt. meg nagyi almás pitéje, húsleves stb. na jó abbahagyom.

laza volt. Manilában ugye mindenhol tömeg hömpölyög, otthon meg azt hittük eltűnt a fél ország, olyan kevésnek tűnt. volt jó ízes magyar élmény is. Dunaplázában kerestem a pénzváltót, jön szembe a szekuriti csúnyán nézek, mert bajszom van kemény csávó mondom "elnézést, hol a pénzváltó" mondja "az ott, az ott ni" olyan stílusban, mintha a leghülyébb lennék a világon. fagyizóban is kérdezem mennyi egy gombóc (gömb, kanál, csak hogy más is értse) csaj nem szól, csak rámutat a táblára fintorogva. gondolta "na a paraszt nem tud olvasni" evvanna.

Joshnak mondtuk, hogy lehet szürke egér lesz otthon, hogy senki nem nézi meg majd, meg a kiscsajok nem fotózzák a mekiben. de megnézték, DE csak a tinik (nem mint Manilában, ahol az 5-85 éves korosztály is méregeti)

amikor visszajöttük olyan eső volt, hogy na. 3 órával érkezésünk előtt villám csapott egy gépbe ugyan ott, de ugye semmi baja a gépnek, csak a pakoló személyzet szenvedett égési sebeket. szomorú. ja nagyinak ezt a hírt ne mutassátok meg, csak azt tudja, hogy mi jól vagyunk :)

ja rájöttem valamire. karácsonyi bulin finom tequila sunriset ittunk kollégámmal. Ő hamar kidölt én meg 14 után is olyan voltam, mint egy kiscserkész az oktatás után. mondom de kemény vagyok. erre kiderül, hogy itt Manilában a tequila gyengébb mint otthon, vagy bárhol 15%os körüli ill. az ázsiai emberek nagy többségéből hiányzik egy alkoholt lebontó enzim (van pár repper haverom, akiknek viszont 1000 szerese van tuti) ezért hamarabb berúgnak. najó, mégsem vagyok annyira zorall, csak kicsit.

most ennyi jutott eszembe. hiányoztok

búcsúzóul egy tegnapi kép, csak úgy.